Előzmények - part I.

Kezdjem a legelején, gondolom. Oké. 2010. decemberében gondoltam, refluxos leszek, ezért apukám intézett nekem egy gasztroenterológusnál időpontot, s mellesleg elmentem egy vérvételre is. Történt mindez 23-án. Mivel a laborosokat ismerjük, ezért délután, mikor mentünk az eredményért, mondták, hogy jobb, ha egyből megyünk vele a háziorvoshoz, mert nem túl jók az eredmények.. Valóban, a háziorvos azt mondta, hogy akkor most menjek haza, csomagoljak, s irány a kórház ügyelete. Nekünk meg kerekedett a szemünk. Azt mondta, olyan kevés a fehérvérsejtem (0,6), hogy szerinte jobb, ha megvizsgálnak. Elmentünk, bár csomag nélkül.
Mondták, hogy maradnom kell. Mondtam, hogy nem fogok. Ki gondolja, hogy karácsonykor, vagy karácsony és szilveszter között bármi is történik egy kórházban, ha nem feltétlenül sürgős.. Így aláírtam, hogy saját felelősségre hazamegyek. Karácsony lement, utána mentünk a gasztroenterológushoz, de ott is volt vérvétel. Akkor, bár azt mondta a doki, hogy szerencsére csak nagyon kezdetleges refluxom van, mégis behívott a szobájába. Ahogy látta a laboreredményeim, azt mondta, hogy lehet, hogy valami fertőzést összeszedtem, de a mi helyünkben ő nagyon meg lenne rémülve: mert ilyen eredményekkel lehetek akár  AIDS-es is, vagy leukémiás. Mi meg ketten pislogtunk, mint hal a szatyorban. Nem vettem komolyan. Hogy is lehetett volna, mikor egész eddigi életemben soha semmi bajom nem volt. Minden évben egyszer egy hétig meg voltam fázva ősz végén és pont. Meg milyen már valakinek a szemébe mondani, hogy lehet, hogy AIDS-es, mikor ott ül mellette az apukája?? Szürreális volt. AIDS? Kizárt. Leukémia? Ugyanmár!
Mindenesetre kaptunk egy időpontot, hogy szilveszter után menjünk Szegedre, a haematológiára a II. Belklinikára, mert a gasztroenterológus egy volt tanítványa ott adjunktus.
2011. január elején ott ültünk, egy egészen meglepő - kórház alagsorában - helyen lévő folyosón, ahol sokakkal együtt az orvosok ambuláns rendeléseire várakoztunk. Akkor még semmit nem tudtam, mi merre van. Na egy pár hónap alatt szakértője lettem, én mondom. Vérvétel, várakozás. A doktornő is először azt mondta, hogy valószínűleg ez valami vírus lesz, ami legyengítette az immunrendszerem. Mondta, hogy a következő lépés a csontvelőből mintavétel lesz. Szóltam, hogy ha már itt vagyok, essünk túl rajta! Mondanom sem kell, fogalmam sem volt, mire vállalkoztam. A biopsziához kaptam vénásan valami varázslatot (kábító, altató valami), akkor már fenn feküdtem egy ágyon oldalra fordulva. S mire eszmél ilyenkor a gyanútlan álmodozó? Hogy beledöfnek valami éleset a csípőcsontjába, s egy rövid ideig olyan, mint mikor valamit ki akarnának szakítani. Majd kicsit kába voltam még, de semmi extra, indultunk haza. Esetemben talán annyi csak, hogy beszédes lettem és többször elismételtem dolgokat, míg ki nem tisztult az agyam:) Annyi utasítást kaptam, hogy 10 nap múlva lesz ennek eredménye, akkor kell visszamenni.

Műtét előtt - íme az első bejegyzés..

Jövő héten megyek műtétre, a másodikra! Most fogom megkapni a bal oldalamra a csípőprotézist. Szegeden, az ortopédiai / új klinikán fognak műteni.
Az első, a jobb oldali jól ment, azzal már egész jól "állok" (hahh..:)).
Őszintén, nagyon várom már, hogy túl legyek rajta. Azt mondják, akkor jött el a műtét ideje, mikor már nyugvó, fekvő állapotban is fáj az ember csípője, lába. Na, nekem már fáj, kétséget kizáróan itt a megújulás ideje.
Igaz, ami igaz, kórházak terén már rutinos vagyok, azonban műteni még sosem műtöttek. Egészen tavaly (2011.) novemberig. Akkor esett az első vágás rajtam. Félni nem féltem, mert szegény jobb lábamat már csak vonszoltam magam után, szóval igazi megkönnyebbülés volt az a műtét. Főleg úgy, hogy egyszer, szeptemberben már nekifutottam a dolognak, csak akkor eltanácsoltak. Pedig már akkor is járókerettel jártam:(
Amiért most írok, mert kissé azért jobban izgulok most, mint az előzőnél. Ugyanis a két lábam között van kb 5-6 cm hosszkülönbség, amit nem tudom, mennyire fognak tudni korrigálni..jajj!