Most maga a műtét érdekesebben alakult, mint múltkor. Megint azt választottam, hogy a gerincembe adják az érzéstelenítőt, nem is volt vele gond, de mintha kevés lett volna. Végig azt éreztem, hogy bizsereg a lábam, s a műtét vége felé már azt is éreztem, ahogy varrták össze a sebet. Na nem úgy, hogy éles szúró fájdalmam lett volna, csak, éreztem, hogy valami hegyessel bökdösnek, de nem fájt. Viszont mint kiderült, felment a pulzusszámom. Mikor az altatóorvos megkérdezte, minden ok-e, mondtam mit érzek, erre gyorsan kaptam egy kis morfint. Aztán még egy keveset. Ez már teljesen "kiütött". Emiatt kénytelenek voltak plusz két órán keresztül megfigyelni egy külön helyen, közel a műtőhöz (máskor egyből visszavittek a szobámba). Tulajdonképpen vicces volt.Mondjuk arra emlékszem, hogy egész végig arra koncentráltam, hogy ne aludjak el, pedig mondták, hogy nyugodtan.
Mikor visszakerültem, akkor pedig egy morfinpumpát raktak mellém, hogy azt adagolva saját magam csökkenthetem a fájdalmam. Nekem nem jött be. Mindig felébredtem, hogy fáj, akkor nyomtam is a gombot, de az idő onnantól, hogy felébredek, odáig, hogy van hatása a fájdalomcsillapítónak. S nem lehet össze-vissza nyomkodni, csak bizonyos időközönként (15-20 perc). A katétert most is, mint múltkor, már másnap kiveszik. Még egy pozitívum: eddig sajnos sok rossz tapasztalatom volt a katéterekkel, itt viszont a műtőben, már az érzéstelenítés után kaptam csak meg, így semmi kellemetlenség nem volt vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése