Gyógytorna rulez! Először..

Az első műtétem előtt, mikor már ugyan fájt a lábam, de még nem kellett segédeszköz a járáshoz, sokat szobabicajoztam, hogy az izmaim megmaradjanak.
A transzplantáció után mindig is figyeltem rá, hogy ne legyek ágyban fekvő. Budapesten is kértem gyógytornászt már, itthon meg csináltam rendületlenül a gyakorlatokat, amiket ott tanultam. Egészen addig, míg már nagyon nehezen tudtam felkelni a földről, vagy a nagy lasztiról, amivel a gyakorlatokat csináltam. Akkor jött a bicaj. S volt egy pont, mikor már az sem ment. Ez olyan 2012. szeptember óta tartott. S pechemre akkortól már a májam is olyan rossz állapotban volt a gvhd miatt, hogy le is voltam gyengülve. Szeptemberre-a legelső műtéti időpontomra, amiről visszatapsoltak, mert olyan rosszak voltak az értékeim- 10 kg-ot fogytam. Az összes izmom elfogyott, szó szerint.
Ezért novemberre, mikor a májam már egész jól volt, a műtét után borzasztó nehéz volt a torna. Bár szépen lassan jöttek vissza a kilók, az erőm is több volt, mint augusztus-október között, mégis nagyon nehéz volt a gyógytornász dolga. Az egyik lábam műtött, a másik meg fáj, rosszul áll és rövidebb 6 cm-rel, mint a másik (mert a csípőm, a kisebb ellenállás felé fordulva (f)elcsúszott a bal oldalamon). Izgultam is, hogy sikerül-e a műtétnek ezt kiigazítani..
És akkor jött a gyógytorna. Műtét utáni első nap máris. Van egy gép, amibe a lábszárat beteszik hanyatt fekve, s az magától mozgatja, állítható szögmértékben a lábat (behajlítja-kinyújtja), ez egy óráig megy. Utána pedig 10-12 féle gyakorlat jön, amik nem forgatják ki a csípőt, ezeket lehet variálni csak az első 6 hétben. Semmi variálás, nehogy kiugorjon a protézis. Én annyira elszánt voltam, hogy az egyébként 30-40 perces gyakorlatsort hazatérve kétszer is végigcsináltam, plusz amit mondtak, hogy hanyatt fekve térd leszorítás, boka feszítés, fenék összeszorítás napi több száz is lehet, ezt is leszámoltam, minden nap. Mert nagyon akartam már jobban lenni. Szerencsére sikerült is, bár azt mondták, engem hátráltat a másik, még műtetlen lábam. Viszont 2012. decemberére így is sikerült, hogy a 6 hét végén felengedtek vissza a szobabicajra. És imádtam:) Mondjuk az sem mindegy, hogy milyen gyógytornásszal dolgozunk. Nekem szerencsém volt, a kórházban is és itthon is. Hivatalosan a műtét után otthon 14 alkalommal jöhet ki gyógytornász a beteghez, az orvosi beutalón szereplők szerint. Mi viszont meg tudtunk abban egyezni, hogy csinálom minden nap a feladatokat, a gyógytornász pedig az első hat hétben csak heti egyszer jön, mert úgysem lehet bővíteni a feladatok körét. Utána, mikor már ez eltelt, mondjuk pont karácsony lett nálunk, de utána tényleg változatosabb feladatok is következtek, mint például a nyújtott lábbal/állva végezhetők. Ezt a felbuzdulást csak a második műtétetem vette vissza kissé..