A második műtét után másik gyógytornászt kaptam a klinikán, de már ő is látott múltkorról. Mondta is, hogy örül, hogy most már túl leszek ezen is. De amikor elkezdett tornáztatni, akkor kiderült - nem mellesleg magam számára is-, hogy az előző esethez képest a lelkesedésem már a múlté. Valószínűleg a fájdalom is közre játszott, de inkább a fejemben volt a baj. Úgy voltam vele, hogy ha nagyon akartam, múltkor is sikerült megerősítenem a műtött lábam, most miért kéne kételkednem benne, hogy majd rendbe jön ez is. Egyből a műtét után viszont leginkább olyan érzésem volt, mint akinek iszonyú izomláza van: megnyúlt a lábam, viszont az inak, izmok kicsit lassabban nyúlnak, mint kiderült. Szóval aludni alig tudtam, kinyújtani a lábam szintén, a műtött oldalra nem lehet fordulni, szóval volt/van baj.. A gyógytornát, amit közösen csináltunk, azt megcsináltam, utána viszont semmit. Pedig ki volt adva..ágy széléről hajlított lábak térdből kinyújtása százszor. Ehelyett filmeket néztem..és leginkább sajnáltam magam. Nem erre számítottam, hiszen az előző jóval könnyebben ment, na!
10 nap után hazaengedtek, azzal, hogy de ugye csinálom majd a feladatokat...gondoltam mindegy mit mondok, ellenőrizni úgyis csak én tudom. Viszont csodák csodája, amint hazaértem, egyből komolyan vettem a dolgokat. Minden nap kétszer végigcsinálom a gyakorlatokat. Jövő héten leszek három hetes, s a gyógytornász szerint már felülhetek majd a szobabicajra. Hogy miért? Mert előre dolgoztunk!
Ugyanis míg a másik láb miatt csináltam a feladatokat-mindkét lábbal persze-, azalatt a még akkor műtetlen lábamat is megerősítettem, s nem olyan rossz, gyenge alaphelyzetből indult, mint a jobb oldalam.
Ezért pl most már alig várom, hogy egy mankóval száguldozhassak:) és ezért mondom, hogy a gyógytorna királyság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése