Segédeszközök

Amik megkönnyítették, megkönnyítik az életem:

1. járókeret: akkor kezdtem használni, mikor még egyik lábam sem volt műtve,  jelentősen megkönnyítette a járást, sajnos azonban mindkét kezem foglalt lett, így lekorlátozódtak a cselekvési lehetőségeim. Viszont remek kis papír ajándéktasakot szereltem rá, így a telefont, gyógyszert, zsepit, kis dolgokat mindig magamnál tudtam tartani. Egy dologra nem jöttünk rá: rettenetesen feltörte a tenyerem, s nem tudtuk kiokoskodni, hogy mivel borítsuk, amit takarítani is lehet és puha is. Még az első műtét után is kellett (a második után csak két napig), azzal is jöttem haza, de 4 hét után lecseréltem....
2. mankók: iiiigeeen, mankókra:) Ezeket az öcsémtől örököltem meg, de a kórházban lehetett volna támogatottan felíratni is. Ezek még most is jó szolgálatot tesznek. Így két és fél héttel a második műtét után viszont már nagyon bizsereg a tenyerem, hogy csak az egyiket használjam.. Nehezítés, hogy mindig zsebes pulcsiban kell legyek, mert már nem tudok hova tasakot felakasztani.
3. WC ülőke magasító: ezeket akkor rendeltem egy gyógybolt - ból, mikor még a műtétek előtt voltam,
4. ülésmagasító párna: ezekkel együtt. Magas vagyok, 171 cm, így mindenhova kellettek sajna. Konyhába, tévézéshez, számítógép elé, autóba..De csak ajánlani tudom! A felállást is segítik.
5. hosszú párna: bizony, az alváshoz/fekvéshez szükséges. Ugyanis oldalra fordulni csak úgy szabad, ha párna van a lábam között, de olyan hosszú, hogy a térdemet és a bokámat is tartsa. Nekem szerencsére volt itthon ilyen, ami elég vastag is. Olyan vastagnak kell lennie, hogy a protézis ne tudjon kifordulni a helyéről-a lábak csípő szélességben legyenek. Őszintén..elég kényelmetlen. Akinek nincs ilyen, az pedig tekerjen össze takarókat, s azt is lehet ugyanígy használni.
6. csipesz: na igen. Mikor nehézséget jelent lehajolni, zoknit, bugyit, nadrágot felvenni (kórházban ezért divat a hálóing:) ), jó szolgálatot tesz. Először varrtunk egyet: függönycsipeszt, szalag végére. Az is jó volt, mert kis helyen elfért, de utána kaptam egy ilyen menő botot, aminek a végén van csipesz, így ha valamit leejtek, a földről könnyen fel tudom szedni.
7. ágymagasítás: azt mondták, hogy 90 foknál nem zárhat be kisebb szöget a derekam és a combom, legalább is az első hónapokban. Ezért az ágyat is meg kellett emelni. Ehhez mi asztalost hívtunk, aki az ágy aljához toldott, hogy kényelmesen le tudjak rá ülni (azt még nem tudom, mi lesz velük később, visszacsináltatjuk-e)
8. papucs/cipő talpának magasítása: ezt a kórházban intéztük. Van Szegeden egy cipész, aki hozzátold a cipőhöz, ha szükséges. Hát nekem kellett. Fürdéshez is egy papucs. Ráadásul ha sürgős, egyik napról a másikra megcsinálja és be is hozza a kórházba.
9. gumiharisnya, fásli: a fáslihoz kézügyesség, a gumiharisnyához erő kell. Nálunk az utóbbi érvényesül. Apukám ebben tud segíteni. Volt hozzá mérettáblázat: a vádli kerületét kell lemérni, s ahhoz adnak a boltban méretet: S,M,L,XL Tapasztalatom szerint eggyel nagyobbat érdemes venni. A mérettáblázat szerintit mi nem tudtuk felerőltetni.
10. mások erős kezei: bizony. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok mindent nem tudok egyedül megcsinálni. Egyrészt a fájdalom, másrészt a mozgás korlátozottsága, harmadrészt mert foglaltak a kezeim, mind ok arra, hogy másokra legyek utalva. Amikor nagyon lefogytam, fel sem tudtam kelni ülésből, sokszor kellett, hogy felemeljenek. Ráadásul főzni, takarítani, utazni, mind-mind lehetetlen vállalkozás (volt) egyedül. Szerencsés vagyok, mert az apukám és a két fiútestvérem is erős, így tényleg mindenben számíthattam rájuk. Ezért is igyekszem mihamarabb összeszedni magam.